PVSK-Veolia–Újbuda-MAFC 95-89 (28-19, 21-18, 17-23, 29-29)

Kosárlabda-NB I. B Piros csoport, döntő, 3. mérkőzés. Lauber Dezső Sportcsarnok, 1800 néző.

PVSK-Veolia: Igrutinovics 16, Németh A. 2, Plézer 17/6, Antóni 23/9, Horti 3. Cs.: Halász 8/6, Mokánszki 15/6, Bíró O. 3/3, Radó 2, Frank 4, Molnár M. 2. Vezetőedző: Szrecsko Szekulovics.

Újbuda-MAFC: Polgárdy 22/9, Pintér 7/6, Archibald 25/3, Pápai 2, Bordács 4. Cs.: Katona 5, Buzás 14/9, Komma 2, Biber 8. Vezetőedző: Lakits András.

A hétvégi pofon után egyetlen dolog lebeghetett a szemünk előtt a bajnoki döntő harmadik mérkőzése előtt: nyerni kellett a MAFC ellen!

Ehhez amellett, hogy elképesztően nagyot kellett javulnunk szombathoz képest, szükségünk volt a szurkolóinkra is – de mint oly sokszor, ezúttal is megnyugodhattunk már a feldobás előtt. Elképesztő hangulat fogadott minket a Lauberben!

Antóniék meg úgy voltak vele, hogy ha már ilyen támogatás jön a lelátóról, nem lehet rosszul játszani. Ezért aztán elképesztő elánnal indítottuk a meccset. Igrutinovics betörései után sorra jöttek a duplák, Antóni pedig kintről kapta el a fonalat, két trojkát is bevert az első negyedben. Ha ez nem lett volna elég, Mokánszki és Plézer is hármasokat rámolt be a MAFC gyűrűjébe, ezzel pedig nem tudta tartani a lépést ellenfelünk.

A második tíz percet kilenc pontos előnyből kezdhettük, és ott folytattuk, ahol a két perces szünet előtt abbahagytuk. Halász és Bíró külső dobásai is beestek, nagyon szaladt a szekér, közben pedig a vendégek érezhetően mélypontra kerültek. Amikor már 42-23-ra vezettünk, sokan talán el is hitték, hogy tükörsima meccs lesz ez. És aki így tett, az rosszul tette. Jött ugyanis egy kis hullámvölgy, néhány eladott labda és 19-ről máris csak 7 pont volt az előnyünk. A rosszabb formát azonban harcossággal ellensúlyoztuk, és végül vissza is kúszott 10 pont fölé a vezetésünk a nagyszünetre.

Csakhogy a harmadik negyedet nagyon rossz ritmusban kezdtük, és bár eleinte ezt a MAFC nem igazán tudta kihasználni, idővel rájött az addig visszafogottabban játszó Archibald, hogy sokra viheti, ha rendszeresen megindul a gyűrűnk felé, ő pedig bizony meg is indult, egyre gyakrabban. Csak ebben a negyedben dobott 11 pontot, ráadásul Buzás és Pintér be tudott találni kintről, amivel egy csapásra nyílttá vált a meccs. Még szerencse, hogy szinte a semmiből jött Antóni, majd Halász elképesztően fontos triplája – amelyek után szinte felrobbant a csarnok.

Így sem lehettünk igazán büszkék a harmadik negyedre, a MAFC ugyanis lefelezte hátrányát. Az utolsó tíz perc így elképesztő izgalmakat ígért, az pedig nem könnyítette meg a dolgunkat, hogy Horti Bálint beinjekciózott háta komolyan hátráltatta őt, Bíró Olivér pedig a második félidőben már pályára sem tudott lépni. Milyen szerencse, hogy ilyenkor lépnek elő olyan kiegészítő emberek, mint az épp az érettségi kellős közepén álló Radó Ádám! Fiatal magasemberünk fontos kosárral nyitotta a záró etapot, majd védekezésben osztott ki néhány sapkát. Mellette pedig Plézer is aktivizálta magát.

Így aztán hiába kapta el a fonalat Polgárdy, hiába esett be Buzás és Archibald külsője is, mindenre volt válaszunk. Amikor pedig arra volt a szükség, az egész meccsen pazarul játszó Antóni verte be egymás után a fontosabbnál fontosabb büntetőket, vagy épp Mokánszki tépte le a gyűrűről lecsorgó labdát Bordács és Biber szorításában.

Igaz, hogy az utolsó pillanatokig izgulni kellett, de megérte. A lelátón mindenki állt, a vastaps pedig, amit a csapat kapott, szurkolóinknak is kijárt volna. Fel kellett állnunk egy gigantikus pofon után – mi pedig felálltunk. Itt azonban nem szabad megállni. Pénteken neki kell esni a MAFC-nak a Gabányiban, és be kell bizonyítani, hogy a pár nappal ezelőtti kisiklás egyszeri, és megismételhetetlen eset volt.

Szrecsko Szekulovics: Gratulálok a játékosaimnak! Az utolsó mérkőzésen nagyon fájó vereséget szenvedtünk, ennek ellenére nagyon jól reagáltunk a folytatásban és talpra álltunk. Szeretném újra megdícsérni a közönséget, nagyon együtt éltek a játékkal, kiváló hatodik játékosként segítették a csapatot. Kulcsmérkőzés volt a mai, újra megvédtük hazai pályánkat. Szeretném külön megköszönni a Horti Bálint és a Bíró Olivér munkáját, hiszen sérülések hátráltatták őket, ennek ellenére nagyon hasznos tagjai voltak a csapatnak ma is. Mindenkit ki tudnék külön-külön is emelni, nagyon jól játszott mindenki, nagyon boldog vagyok, jó érzés a PVSK edzőjének lenni, remélem sikerül elérni a célunkat és együtt ünnepelhetünk a szurkolóinkkal!

Kapcsolódó hírek