A pécsi Ágoston téri iskolába, majd a Pius Gimnáziumba járt, iskolai padtársa, az akkor már a PVSK labdarúgójaként sportoló Meggyes Lajos hívta az egyesülethez 1941-ben.

Mivel éppen tél volt, és így nem tudtak focizni, ezért Meggyes Lajos az iskola labdarúgóiból szervezett egy kosárlabdacsapatot. Edző nélkül, az egyetemi klub Kisállomás melletti csarnokában, záróra után tudtak csak gyakorolni, és egy évvel később, 1943-ban már a hivatalos városi bajnokságban indultak, ahol sikerült legyőzniük az akkori favorit egyetmi csapatot, így megnyerték a bajnokságot.

Egy alkalommal Kőhegyi István vetette fel, hogy alakítsák meg a PVSK kosárlabda szakosztályát. Miután id. Mintál Tibort, az egyesület akkori elnökségi tagját is sikerült bevonniuk, olyannyira, hogy még tagja is lett a csapatnak, 1944. május 1-jén megalakult a szakosztály. A férfi mellett rövid időn belül női szakosztály is létrejött. 1951-től az addigra már NB I-es kosárcsapathoz intézőként tért vissza, így segítette újra a kosarasok fejlődését. 1957-től a MÁV, majd az egykori Köztisztasági Vállalat főművezetője lett, később 25 évig volt a Gépipari technikum tanára, innét vonult nyugdíjba.

Mivel annak idején gyermekeit is vitte magával a mérkőzésekre, természetes volt, hogy az egész család sportolói karrierje a PVSK-hoz kötődik. Húga, fia és lánya a kosárlabda, két unokája és dédunokája pedig a labdarúgó szakosztálynak volt tagja, így idősebb Kőhegyi Istvánnal egy olyan dinasztia kötődött a PVSK-hoz, amely immár négy generáció óta elkötelezett támogatója az egyesületnek. A 2019-ben elhunyt sportember 2017-ben kapta meg a PVSK Aranygyűrűjét.