„Az ember-sport minden ágának művelése, ifjabb erők nevelése, futball mérkőzések és sportünnepségek rendezése, a tagok társas érintkezésének nemzeti alapon való fejlesztése. Szolgálati ügyeket, vagy azokkal összefüggő kérdéseket, valamint politikát a klub hivatalos működésébe belevinni és azokkal foglalkozni tilos. A klub törekvései sohasem lehetnek haza vagy nemzetellenesek.”

Amikor száznégy évvel ezelőtt összegyűlt az a bizonyos ötszáz vasutas sportoló, akik Sági Ernő, Keller Zoltán, Kelsi János, Kovácsevics János, Szakál Andor előkészítő bizottsági tagok vezetésével megalakították a PVSK-t, egyik első gondolatukként a fenti sorokat vetették papírra. Ha a mai nap úgy döntenénk, hogy alakítunk egy sportegyesületet, vajon mi más lenne az a gondolat, ami ennél pontosabban kifejezné azt, ami egy frissen alakuló sportegyesület filozófiáját az elkövetkező száz évre meghatározhatja?

1919. augusztus 23-án megszületett a PVSK.

Alig néhány nap telik el és a PVSK labdarúgói lejátszották első hivatalos mérkőzésüket, augusztus 31-én Peics sporttárs Barcson a hazaiak hálójába lőtte a bőrlabdát. Újabb néhány nap múlva, szeptember 2-án életre kél az első négy szakosztály is: atlétika, birkózó, labdarúgó és vívó.

Az első országos szinten is jegyzett sportoló Bérczes (Bendekovics) András, a régió legjobb labdarúgója, aki a magyar válogatottal részt vett az 1936-os berlini olimpián. Jandre a tigris, hiszen a kedvenc mondása szerint a kapu előtt tigrisnek kell lenni.

Valószínűleg, csak a súlyos térdsérülése akadályozta meg abban, hogy nem lett sokszoros válogatott, nemzetközileg is elismert sportoló. 1977. június 7.-én kísérték utolsó útjára a Pécsi Köztemetőben, a PVSK saját halottjának tekintette, a Horváth Géza vezetésével a klub ökölvívói álltak díszsorfalat első olimpikonunk sírjánál.

Mert ez a PVSK.

1992. március 26. Vonul a város! Mindenki meccsre megy. A meccsre! Ha a Diósgyőr elleni negyedik meccset is megnyerik Horváth Juciék akkor bajnok a PVSK. „Hát kérem, elnézést, hogy elérzékenyülök, nem szégyellem a könnyeimet… GYÖNYÖRŰŰŰŰ!!!”- szólt a riporter, Mánfai Zoltán. Magyar bajnok a PVSK-Co-Order!

Elkötelezettség és a szándék, ezek a siker kulcsszavai: „ Ha valamit meg akarunk valósítani akkor a szándék, hogy ha stabil és erős, akkor abból biztos, hogy lesz eredmény. Ez abban is megnyilvánult, hogy egyszer csak bejött az irodámba két kosárlabdázónk, Horváth Judit és Veres Judit, a két Judit és egy nagyon egyszerű kérdést tettek fel: Elnök úr, mi lenne, ha megnyernénk a bajnokságot? A válasz nagyon rövid volt: ebben számíthattok rám és az egyesület is mindent meg fog tenni a siker érdekében. Utána ez az egész úgy működött, mint egy vérszerződés! – mondta Czerpán István a PVSK akkori és jelenlegi elnöke.

Türelem és alázat, ez a siker titka! Ez pedig maga a PVSK!

Ha ma első elnökünk, Littke Jenő lepillant a felhők közül a Verseny utcára, nagyon valószínű, hogy nem hisz a szemének. Tizenhét szakosztály sportolóit edzőit és sportvezetőit látja mozgolódni ott. „Nagy öröm látni, amikor a létesítményünk délutánonként megtelik élettel. Focipályák tele, atlétikapályák tele, a Szamosi csarnok tele. Futnak, fociznak, kosaraznak, nincs ennél szebb látvány!”- mondta nemrég Mink Olivér, a labdarúgó utánpótlásunkért felelős szakmai vezető, majd így folytatta: „Szerencsére a PVSK nagy egyesületként abban a helyzetben van, hogy egy család több gyerekének sportolását egy utazással is meg tudja oldani. Ha egy kissrác focizik már nálunk és a testvére szeretné, teszem azt kipróbálni az atlétikát vagy a kosárlabdát, akkor ezt minden további nélkül megteheti.”

Ez is a PVSK.

Littke Elnök Úr szeme bizonyára megakad majd kosárlabdázóink otthonán, a Szamosi Nándor csarnokon is. Ha esetleg belépne a csarnokba ne lepődjön meg, ha a recepciós pult mögül a következő köszöntést hallja: „Üdvözlöm, miben segíthetek? Szamosi Nándor vagyok a sportcsarnok felelőse”. Közben pedig a háttérben diszkréten és hallkan szól a minőségi rockzene.

Mert ez is a PVSK.

Ahol sportágválasztó van éppen, hatszáz gyerek, hét állomás, teljes teltház és mégis minden gyerek és minden tanár odatalál a számára éppen akkorra beosztott állomásra. Egyikük a judo. Kersics Antal művel éppen csodát a rögtönzött tatamin. Mindezt a maga nyugodt úriemberekre oly nagyon jellemző stílusában, magázódva. Összeállít két tizenéves kislányt egyikük egy fejjel magasabb a másiknál és ebből adódóan tíz kilóval nehezebb is. A feladat: letolni a másikat a tatamiról. Természetesen a nagyobb nyer, majd magabiztos mosollyal veszi tudomásul, hogy van egy második forduló. Igen ám, de Kersics Mester súg valamit a kisebbik lány fülébe. Megtörténik a csoda, a kisebb lány győz és a döntő harmadik menetben megismétli hőstettét. Hogy mit súgott a fülébe Kersics Mester? Gyere judozni és magad is megtudhatod!

Mert ez a PVSK.

Ahogyan eljött Tatai Anti is, aki már amióta elmúlt négy éves, nagyon szereti a judotábort meg a judot és mindenféle feladatokat megoldani a PVSK judotáborában, de leginkább fürödni szeret a tóban. Szeretne sok-sok példaképet szerezni és egyszer majd olimpiai bajnok lenni… meg mondjuk ilyenek.
Tatai Antié a jövő PVSK-ja és szerencsére sok Tatai Antink van!

Ha egy fa gyökerei egészségesek, akkor az a fa bizony nagyon szép kort fog megélni! Gondoljunk csak bele, az utóbbi száznégy évben mennyi olyan esemény zajlott le Magyarországon és a világban, ami akár még egy száznégy éves tölgyfa gyökereit is megbetegíthette volna. De mi voltunk, vagyunk és leszünk!

A PVSK ma ünnepli 104. születésnapját. Isten éltessen PVSK!